Sárközy Péter
(1945)
Tudományos tanácsadó, XVIII. századi Osztály
Az irodalomtudomány kandidátusa (1980), habilitált egyetemi tanár
Egyéb fontos funkció
La Sapienzia Tudományegyetem (Róma) – tanszékvezető egyetemi tanár
Szakmai elismerés
Faludi Ferenc Alkotói Díj (2005)
Sárközy Péter (Budapest, 1945. június 15.) 1968-ban fejezte be magyar–olasz szakos egyetemi tanulmányait az ELTE BTK-n. 1968–1975 között a budapesti Eötvös József Gimnáziumban tanította mindkét szaktárgyát, 1975–l979 között az ELTE BTK Olasz Tanszékének volt adjunktusa, majd docense. 1968-ban kezdődött el tudományos munkakapcsolata az MTA Irodalomtudományi Intézete XVIII. Századi Kutatócsoportjával, előbb mint „pedagógus kutató”, 1985-től, mint tudományos munkatárs, 1996-tól mint tudományos tanácsadó.
1973-ban szerezte meg a bölcsészdoktori címet „summa cum laude” minősítéssel, 1980-ban pedig az „irodalomtudomány kandidátusa” címet. 1979 novemberében a magyar–olasz államközi egyezmény keretében kezdett el tanítani a római La Sapienza Tudományegyetem Magyar Tanszékén. 1980-ban az olaszországi nemzeti habilitációs pályázaton elnyerte a római magyar tanszékvezetői állást, így 1980 óta mint az olasz állam által rendesen kinevezett „társult egyetemi tanár” (professore asociato) vezette a római magyar tanszéket. 2004-ben a 25 év után magyar irodalomból először meghirdetett olaszországi habilitációs pályázaton 2005-ben elnyerte a „rendes” egyetemi tanári kinevezéshez szükséges habilitációt. 2009 óta a Római Tudományegyetem „rendes egyetemi tanára” (professore ordinario, full-professor).
1995-ben habilitált Magyarországon, az ELTE Bölcsészettudományi Karán, és szerezte meg 1996-ban az „egyetemi magántanári” címet. Kétévenként rendszeresen tart kurzusokat és szemináriumokat az ELTE magyar és olasz tanszékein, illetve az Olasz Tanszék doktori iskoláján.
Tudományos munkájának fő területét a komparatisztika, ezen belül a magyar–olasz irodalmi érintkezések rendszeres feldolgozása képezi, de foglalkozott italianisztikai és általános összehasonlító elméleti kutatásokkal is. Két évtizede vesz részt az összehasonlító irodalomtörténeti kutatások nemzetközi szervezetének (AILC) munkálataiban, elsősorban Olaszországban és Franciaországban (a Sorbonne mellett létrehozott nemzetközi színháztudományi társaság tagjaként). A római La Sapienza Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar szak vezetése mellett több mint tíz éven át tanította a közép-európai irodalmak összehasonlító történetét.
Szauder József és Klaniczay Tibor szakmai irányításával kezdett el foglalkozni a magyar–olasz irodalmi kapcsolatok kutatásával, különös tekintettel a XVIII. századi magyar irodalom olasz mintáira és az Itáliában élő magyar írók-költők árkádikus életművére. Ez máig is egyik fő szakterülete. A témakörben több monográfiát és tanulmánykötetet jelentett meg. Ezek közül a magyar-olasz irodalmi kapcsolatokat feldolgozó kézikönyve (Letteratura ungheresi – Letteratura italiana) eddig három kiadást ért meg Olaszországban. XVIII. századi kutatásai elismeréseképp 1989-ben az olasz Nemzeti Árkádia Akadémia (Accademia Nazionale dell’ Arcadia) beválasztotta az 1690-ben alapított irodalmi akadémia külföldi tagjai közé. 1992–1998 között a Nemzetközi Italianisztikai Társaság (AISLLI) elnökségi tagja volt.
Magyar irodalomtörténeti kutatásainak fő területe a XVIII. század, ezen belül főként az Itáliában élő vagy dolgozó magyar írók és tudósok (Faludi Ferenc, Horányi Elek, Desericzky Ince, Conradi Norbert, Kreskay Imre, Kisfaludy Sándor stb.) munkássága, továbbá a XVIII. századi magyar iskolai színjátszásban és irodalomban jelentkező olasz irodalmi hatások felmérése.
Hasonlóképp foglalkozik a XX. századi magyar költészettel is, elsősorban Babits Mihály Dante-fordításával, illetve József Attila költészetével. József Attila-monográfiája Magyarországon két kiadásban is megjelent, olasz változata pedig Sárközy Péter volt diákjának, Nicoletta Ferroninak József Attila szerelmi lírájáról írt tanulmányaival együtt látott napvilágot. 2005-ben az ő kezdeményezésére és előszavával jelent meg a költő válogatott verseinek kétnyelvű kiadása, Tomaso Kemény fordításában.
Immár 25 éves olaszországi tanári munkájából eredően tudományos szervezőmunkájának legfontosabb területe a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság kongresszusain való részvétel, illetve az olaszországi hungarológiai kutatások koordinálása. 1985-ben kezdeményezésére jött létre az Olaszországi Egyetemközi Hungarológiai Központ (Centro Interuniversitario per gli Studi Ungheresi in Italia, CISUI), mely 12 olasz egyetem magyarságtudományi kutatásait és kutatóit fogja össze. 1986-ban alapította meg az olaszországi hungarológiai szemlét, a Rivista di Studi Ungheresit. A huszadik évfolyamába lépett folyóiratnak, melyet immár magyar szakon végzett fiatal olasz kutatók szerkesztenek, jelenleg is ő a főszerkesztője. 1991–1996 között a Nemzetközi Hungarológiai Társaság vezetőségi tagja volt, 1996-ban pedig a római La Sapienza Tudományegyetemen A magyar kultúra és kereszténység témakörében rendezett IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus szervezőbizottságának elnöke és a kongresszus rendezője volt, II. János Pál pápa fővédnöksége mellett. 2006 óta a Magyar Nyelv Nemzetközi Társaságának választmányi tagja.
1970 óta vesz részt az MTA és a velencei CINI Alapítvány tudományos együttműködésének szervezési munkálataiban. Először Klaniczay Tibor irányítása mellett dolgozott, akinek 1992-ben bekövetkezett halála után ő kapott megbízást a hazai kutatások koordinálására, a hazai kongresszusok megszervezésére és az előadások kötetbe szerkesztésére. Ennek keretében eddig tizenegy olasz nyelvű tanulmánykötet jelent meg.
Bár huszonöt éve egyetemi tanár Olaszországban, de mindvégig megtartotta szakmai kapcsolatait Magyarországgal. Az MTA Irodalomtudományi Intézetnek tudományos tanácsadója, szerződéses megbízatással vezeti a magyar–olasz kapcsolattörténeti kutatások tudományos szervezési munkáit, részt vesz a magyarországi kongresszusok és az előadásaikat közreadó kötetek előmunkálataiban, illetve hazai és a határon túli magyar egyetemi tanszékek tudományos konferenciáin. Rendszeresen tart kurzusokat az ELTE magyar és olasz tanszékein. Az utóbbi doktori iskolájának, illetve a Római Tudományegyetem italianisztikai-összehasonlító irodalomtörténeti doktori iskolájának tanára.
Két nemzetközi Tempus-program olaszországi koordinátoraként vette ki részét a magyar egyetemi képzés európai integrálásában, jelenleg három magyar–olasz Socrates-program koordinátoraként fogadja a Római Egyetemen italianisztikát hallgató magyar diákokat. Olaszországi magyar szakos tanítványai közül évente általában 3-4 hallgató készíti disszertációját magyar irodalomból, több volt tanítványa Magyarországon is PhD címet szerzett. Vendégtanárként kurzusokat tartott a kolozsvári, gronningeni, göttingeni, párizsi és torontói magyar tanszéken, Magyarországon két-három évente (mint az ELTE magántanára) teljes féléves kurzusokat vezet.
A Szegedi Egyetem Magyar emlékek Itáliában c. felsőoktatási kutatási programjának egyik vezetőjeként olasz kutatók koordinálásával előkészítette Florio Banfi Ricordi ungheresi in Italia c. 1943-ban megjelent, az olaszországi magyar emlékeket feldolgozó katalógusának javított kiadását. Az olasz kötet 2005-ben látott napvilágot, a magyar változat Magyar emlékek Itáliában címmel 2006-ban, Kovács Zsuzsa és Sárközy Péter szerkesztésében.
Legfontosabb publikációk
A lista itt érhető el (DOC).